Barkácsoló

A májusfa állítás egy évszázados múltra visszatekintő népszokás, amely ráadásul nem csak nálunk örvend nagy népszerűségnek, hanem Európa szerte ismert rituáléról van szó. Vallási és spirituális jelentéssel egyaránt bír, a fiatalság, az újjászületés és a szerelem szimbólumát testesíti meg. Legismertebb „funkciója”, hogy a fiatal legények májusfa állítás útján fejezték ki udvarlási szándékukat is, a rituálé azonban jelképezi az újjászületést, így a természet ciklikus megújulását is. Így vált eggyé a közismert és hosszú múltra visszatekintő tavaszi népszokások között.

Mi is pontosan a májusfa?

A májusfa, amellyel májfa vagy hajnalfa néven is lehet találkozni bizonyos nyelvjárások esetében, testesíti meg a természet újjászületésének és a szerelemnek a szimbólumát. Európa szerte ismert hagyományról van szó, azonban hazánkban különösen nagy népszerűségnek örvend ez a tradíció. Erre a célra általában nyárfát használtak, azonban ebben sem teljesen egységesek a szokások, az ország egyes területein például nyír, éger, akác, bükk, fűz vagy éppen jegenyefát is díszíthettek fel erre az alkalomra.

A díszítés ugyanis fontos eleme ennek a rituálénak. A fát kivágták, majd törzséről eltávolították az ágakat, gallyakat, adott esetben még kérgétől is megtisztították és mindösszesen a tetején hagyták meg a lombkoronáját. A fa tetejét pedig különböző színes szalagokkal, kisebb ajándékokkal, akár borral, parfümmel vagy más italokkal és ételekkel, illetve virágokkal öltöztették sokszor szemet gyönyörködtető pompába.

Mi a célja ennek a népszokásnak?

Ebben sem tekinthető egységesnek a hagyomány. Hosszú évszázadokra tekint vissza a májusfa állítás a tavaszi népszokások körében, széles területeken terjedt el ezen időszak alatt, így természetesen a különböző vidékeken kicsit eltérhetnek egymástól a pontos tradíciók, azonban alapvetően a természet újjászületésének és a szerelemnek, a fiatalságnak a szimbóluma.

Leggyakrabban azonban a fiatalok fejezték ki vele udvarlási szándékukat. A kivágott és szépen feldíszített májusfát április 30-ról május 1-re virradóra állították fel a lányos házakhoz, oda, ahol a legény kiszemeltje lakott, ezzel a gesztussal adva tudtára, hogy udvarolni szeretne neki. A fát az éj leple alatt kötötték jellemzően a kerítésoszlophoz, a kiszemelt lányok pedig május elseje reggelén kíváncsian méregethették, hogy ki kapta a legszebb, legsudárabb fát háza elé.

Ez tekinthető a legjellemzőbb szokásnak a májusfa állítás kapcsán, azonban nem csak lányos házak, hanem sok esetben olyan közösségi épületek elé is kerülhettek ilyen meglepetések, mint a falu kocsmája. Ekkor sokkal inkább közösségi szerepe volt ennek a tavaszi népszokásnak, mint szerelmi. A tradíciónak azonban vallási gyökerei is vannak, így olyan településekre is találhatunk példát, ahol a templom elé helyezték el a májusfát, majd pünkösd napján azzal díszitették fel a templom belsejét.

Mi lett a májusfa sorsa az ünnepek után?

Ahogy a karácsonyfa elbontása is a vízkereszthez kötődik, ugyanígy, a májusfa sem csak egyszerűen kidöntésre került, hanem különböző mulatságokkal adták meg a módját a májusfa „kitáncolásának”. Ez jellemzően május hónap utolsó szombatján történt meg, egyes esetekben pünkösdkor. Ekkor ugyanaz a fiúcsapat döntötte le a fát, aki felállította, sokszor csak ilyenkor vált nyilvánvalóvá a kiszemelt lány számára a titkos hódoló kiléte és meghozhatta a döntést, hogy elfogadja-e udvarlását.

Bizonyos helyeken az is szokás volt, hogy ledöntéskor a legények levágták a fa ágait, és a legfelső ágat az adja át a kiszemelt lánynak, aki a fát állította, mintegy szerelmi ajándékként. Sok helyen pedig az is a hagyomány része, hogy a közösség néptáncos gyermekei körbe táncolták a fát, amíg a legények kidöntötték az.

Olyan példákat is találhatunk, ahol magának a falunak vagy városnak is volt egy saját, amolyan közösségi májusfája. Ezt pedig közös ünnepség, tánc és mulatság keretében döntötték ki, ezzel egyfajta szimbolikus búcsút véve a tavasztól. A kitáncolást pedig nyilvános játékok, versenyek vagy akár ügyességi- és erőpróbák kísérték.